Vargha Bélára, az intézmény 1945-1952 közötti időszakának igazgatójára emlékeztek ma a Kiskanizsai Iskolában.

Legendás alakja ő a kanizsai közoktatás háború utáni időszakának. Igazi iskolateremtő pedagógus, aki először a háború után a kiskanizsai romos épületből teremtett a felügyelete alatt dolgozó tanárokkal együtt ISKOLÁT, majd ugyan ezt tette a város közepén is. Neki jutott feladatul, hogy alapítója, építője, s 3 évtizeden keresztül szellemi vezetője legyen az egykori Szabadság téri, mai Bolyai Iskolának.

Kiskanizsán ma emléktáblát avattak tiszteletére és személyes tárgyainak, iratainak kiállításával, valamint egy, az egykori népiskolák miliőjét idéző bemutatóval emlékeztek rá közelgő születésnapja alkalmából volt diákjai, kollégái, az iskola jelenlegi munkatársai, tanulói.

Idézet a mai ünnepségen elhangzott méltatásból: „Vargha Béla iskolaigazgató nem alkotott Nobel-díjra érdemeset. Hétköznapi ember volt, de lélekmelengetően nagyszerű. A legnagyobbat alkotta: tudást, emberséget, tiszteletet, hűséget, kitartást tanított a rábízott kis emberkéknek. Ennél nagyobbat egy NÉPTANÍTÓ, a LÁMPÁS nem adhatott. A befogadó iskola emléke ma is él a kiskanizsai öregdiákokban, s talán átadják emlékét utódaiknak. Volt egyszer egy IGAZGATÓ BÁCSI Kiskanizsán, majd Nagykanizsán: Vargha Béla Igazgató Bácsi.” 

no images were found