Rendkívül izgalmas ötlet vetődött fel néhány napja a február végén tartandó Fánkfesztivál kapcsán.

A lényeg: talán lenne értelme végiggondolni, hogy a kanizsai gasztronómiai programokat nem lehetne-e csokorba kötni, s ezt a rendkívül izgalmas, érdekes kínálatot, mint a város különleges vendégváró attrakcióját együtt felmutatni, ebből szívós munkával egyedi kanizsai tőkét kovácsolni. Még mielőtt valaki felsikítana, hogy itt egy újabb központosítási, lenyúlási kísérlet, gyorsan rögzítem: szó nincs erről! Sőt! Egy ilyen rendszerben önálló feladatot kaphatnának azok a szervezetek is, amelyeknél most éppen azon törik a fejüket, hogy miként lehetne az egykor civil kezdeményeznek indult, s mára már beérett, tömegeket vonzó nagy rendezvényeket „városiasítani”, azaz valamiféle központi akarat alá gyűrni. Lehet, hogy jobban megérné, s talán az eredmény is kimutathatóbb lenne, ha inkább azon dolgoznának, hogy ezt a különleges és civil ötletek alapján kialakult kínálatot – répa, fánk, dödölle, torta, bor, sör (bocsánat, ha valami kimaradt) – hogyan lehetne hatékony városi marketing munkával segíteni, esetleg bővíteni, s ország-világ előtt a lehető legkülönbözőbb technikákkal felmutatni. Ismét leírom, hogy ne legyen félreértés: SEGÍTENI! Nem beleszólni az évek óta lelkesen dolgozók munkájába, hanem segítő partnerként csatlakozni hozzájuk. Talán még azt is érdemes lenne végiggondolni, hogy ebbe a sorba illően lehetne-e valamilyen gasztronómiai arcot adni a Város napjának is, mely az utóbbi években eléggé elszürkült, elfáradt. Ebbe a csokorba talán még a Vásár(olj) Kanizsán is beleférne, ha az évszakoknak, hónapoknak megfelelő nyersanyag, étel profilt lehetne előre és tervezhetően (!) adni a programnak. A sor folytatható, bővíthető lenne (Mákos Feri karácsony előtti puncsozása jutott még eszembe), s talán nem lenne vita azon sem, hogy sok-e vagy kevés az kb. 50 millió, mely a város idei költségvetésében a város marketingjéhez köthető.