3 milliót ér – állította arról az „aranytömbről” a vádlott, melyet biztosítékul adott a sértettnek arra az időre, amíg az nem egyenlíti ki a hét darab lóért és lovas eszközökért kialkudott 2,4 milliós vételárat. Az aranytömbről csakhamar kiderült, hogy hamis, alig 100-120 forintot ér.
Az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottak 2010 októberében Zalacsányban megállapodott egy lovas gazdával, hogy 2.400.000 Ft készpénz ellenében megvásárolják a sértett tulajdonát képező 7 lovat, hozzájuk többféle lószerszámot, 10 nyerget, 1 lovaskocsit, 2 hintót, 12 lovas boxot, valamint 1 fém konténert, benne 6-8 mázsa zabbal. Mikor fizetésre került a sor, a vádlottak közölték: 500 ezer forint előleget tudnak adni, s otthagyják a sértettnek az egyik autót, amellyel érkeztek. Mivel a gazdának ez nem tetszett, rábírták, menjen velük, s lakhelyükön, Békéscsabán kifizetik a vételárat. Útközben a sértett meghagyta az őt kísérő, szállítást végző segítőnek, hogy a helyszínre érve csak akkor pakoljon le, ha ő jelzi telefonon, hogy kifizették neki a kialkudott árat. Ám a sértett hosszú órák múltán sem jutott a pénzéhez, s a vádlottak ígérgetése is egyre hihetetlenebbnek tűnt számára, ezért kérte a szállítót, hogy forduljon vissza. A szállító viszont közölte vele: egy korábban kapott telefonhívás után lepakolt egy mezőkovácsházi lakóház előtt. A ”csapat” nem sokkal később ehhez a házhoz ment, s a vádlottak fenyegetőzni kezdtek. Miután a sértett a rendőrség értesítését helyezte kilátásba, a IV. r. vádlott felajánlotta, hogy egy aranytömböt ad át biztosítékul, míg a vételárat ki nem egyenlítik. Az átadott aranytömbről a sértettet megtévesztve azt állította, hogy 3.000.000 forintot ér, így tulajdonképpen a sértett tartozik nekik 600 ezerrel. A megegyezést követően a sértett haza indult, s másnap az aranytömböt bevizsgáltatta. Kiderült, hogy a 249,1 g tömegű tömb fém, értéke 100-120 Ft. A vádlottak a lovakat és egyéb eszközöket a megszerzést követően ismeretlen személyeknek értékesítették, a nyomozó hatóság által foganatosított házkutatások eredményre nem vezettek.
A Keszthelyi Járásbíróság 2014 áprilisában hozott elsőfokú ítéletet az ügyben. Az I. r., a II. r., III. r. és a IV. r. vádlottat társtettesként elkövetett csalás bűntettében mondták ki bűnösnek. Az I-III. r. vádlottakat 1 év 3 hónap börtönbe végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, 3 év próbaidőre felfüggesztve. A IV. r. vádlott 2 év próbaidőre felfüggesztve 9 hónap börtönt kapott. Az V. r. vádlottat orgazdaság vétségében mondta ki bűnösnek a járásbíróság, s 2 évre próbára bocsátotta.
Másodfokon a Zalaegerszegi Törvényszéken folytatódott az ügy I-IV. r. vádlottak tekintetében. Itt 2014. szeptember 23-án hozott ítéletet a Dr. Pápainé dr. Deés Erzsébet vezette tanács, amelyik részben megváltoztatta a Keszthelyi Járásbíróság ítéletét, s az I. fokon kiszabott felfüggesztett szabadságvesztések helybenhagyása mellett az I. r., a II. r., a III. r. és a IV. r. vádlottakat a sértett javára – az I. fokú ítélet szerinti 1.212.000 Ft helyett – 2.229.000,- forint kártérítés egyetemleges megfizetésére kötelezte.
