Új stílust teremtett: bár a Swans Balett- és Tánciskolát édesanyja vezeti – ott is besegít. Munkája több generációt is felölel, a város szerves részét képezi. Elhivatottsága példaértékű, amit nemcsak a szakma igazol vissza, hanem a gyerekek is. Pulai Viktóriával a Farkas Ferenc Zene- és Aranymetszés Művészeti Iskola balett-tanára.

– Gyerekkora óta táncol, mikor és miért kezdte el?

– Nyolc éves voltam, amikor édesanyám kitalálta, hogy táncoljak, mert bár nagyon mozgékony gyerek voltam, mégis nagyon vékony, sokat voltam beteg. Azt remélte, hogy megerősödök kicsit. Ebből lett aztán a tánc iránti szerelem. Akkor aerobik-kal és akrobatikus tornával kezdtem, Nagykanizsán még csak ez volt. Később a HSMK-ban volt egy akrobatikus rock and roll tanfolyam, oda is beiratkoztam. 12 éves koromban tudtam meg, hogy Pécsett működik egy művészeti szakközépiskola, ahol van táncművészet szak is. Anyukám levitt, bemutatott egy mesternek, aki azt mondta, érdemes lenne ezzel komolyabban foglalkozni, így 14 évesen jelentkeztem és felvettek.

– Feltételezem fiatalon, szinte gyerekként nagy álmai voltak, hogy hol fog majd táncolni, fellépni.

– Persze, mi is rengeteget szerepeltünk, Pestre jártunk sokat.  A középiskola után el kellett döntenem, hogy vagy színházba, vagy társulathoz megyek táncolni, vagy a főiskolára tovább. Én az utóbbit választottam, a legfiatalabbként vettek fel balettmester szakra, mert a többség akkor jelentkezik, amikor idősebb. Esti tagozaton indult, mellette itthon elkezdtem a tanítást, ugyanis itthon volt egy tánccsoport, amit édesanyám vezetett és már a főiskola előtt nagyon fontosnak éreztem, hogy ami nekem nem adatott meg, azt a kanizsai gyerekek ne hiányolják. Kanizsán ugyanis nem volt balett oktatás. Így ez egy komoly terv volt, hogy hazahozom ezt a tánctechnikát és most úgy tűnik, erre nagy igény van, sőt van már növendékünk, aki szintén a pécsi művészeti középiskolában tanul.

– Nem volt nehéz a kezdet?

– Nagyon nehéz volt, mondták is, hogy erre itt nem lesz kereslet, senkit nem fog érdekelni és lám, az élet rácáfolt. Büszke vagyok arra, hogy óvodás kortól a felnőttekig jönnek táncolni. A legfiatalabb három, a legidősebb 60 éves. Mondhatjuk, hogy Nagykanizsán minden korosztályt megmozgatunk, egyre több iskolában, intézményben van már balett terem. Ez is sokat elárul. Tulajdonképpen ezzel egy álom vált valóra.

– A tánc nem hiányzik a tanítás mellett?

– Nem. A különböző táncgálákon, rendezvényeken rendszeresen fellépek, előadói estjeimen is van rá lehetőségem. Persze a kettőt ugyanolyan intenzitással nem lehet csinálni, mert a legtöbb időmet most a 13 hónapos kisfiamnak szentelem, de mellette továbbra is besegítek a tanításba.

 – A gyerekeknek mit ad a tánc, a balett?

– Sok mindent. Például a szülőktől és a tanároktól sok olyan visszajelzést kapok, hogy sokkal fegyelmezettebbek a gyerekek, a balett amúgy is megkövetel egyfajta fegyelmezettséget. Másrészt a színpadi mozgás, a szereplés talán magabiztosabbá teszi őket, bátrabbak a feleléskor. Nálunk fontos az improvizáció is, ami fejleszti a kreativitást és ne felejtsük el a testtartást, ami kiállást ad. Messziről észre lehet venni egy gyereken a tartásáról, hogy balettozik. A kihúzott hát, felemelt áll nagyon jellemző.

– Környezete hogyan tolerálja ezt az elhivatottságot?

– A családom maximálisan támogat. Ez a pálya sok lemondással jár, de a kisfiam a legjobb példa arra, hogy a munka, a karrier és a család összeegyeztethető. Emellett szeretek új dolgokat kipróbálni, most már több mint egy éve nemzetközi pontozó bíró is vagyok, külföldi, hazai versenyeken is pontozok, ami nagyon jó, mert sok kollégával megismerkedek, és sokat tanulok a versenyeken is.

– Arra emlékszik, hogy nyolc éves kora előtt mi szeretett volna lenni, ha nagy lesz? Akkor még nem táncolt.

– A szereplés és a tanítás volt akkor is legfontosabb. Két testvérem van, de szerettem én lenni az első. Ha megtanultunk egy verset, éneket, biztosan lesöpörtem a testvéreimet, de el kell mondani, hogy ők is nagyon tehetségesek művészi szempontból, bár nem ilyen pályán tanultak tovább. Jól táncolnak, sőt nekik a kézügyességük is jó. Húgom is táncol, most pedig jön az új generáció.