– Mivel hajdanán édesanyám is ezzel foglalkozott, így beleszülettem az árvácskázásba – mondta a kiskanizsai Bedő Zoltánné, Annuska, aki tisztességes őstermelőként a városhatáron túl is jól ismert. – Negyvenöt éve 20 fillér volt egy árvácska, aztán lett 30 fillér, majd hármat adtunk 1 forintért, manapság pedig 40-50 forintért áruljuk a szabadföldi árvácskát. Ezért nagyon keményen meg kell ám dolgozni, ezen a nyáron olyan meleg volt, hogy a békának is kisült a szeme!
Annuskától megtudtuk: a sáskák a kiskanizsai búcsúkor (július első vasárnapja – a szerk.) vetik el a magot, kéthetes intervallumban, ami csak előre megy, hátra nem. Tehát korábban, Péter-Pál előtt nem vetnek. Amúgy ő nem vesz magot, inkább maga termeli, bármilyen macerás is, mert csak abban bízik. Egyszer ugyanis megpróbálta, amikor a fehér, a világoskék és a szemes kék árvácskáját ki akarta cserélni, de az eredmény olyan csúf lett, hogy nyomban lekaszálta.
– A palántának is meg kell adni, ami neki jár – szögezte le Annuska, mialatt a szivárvány minden színében pompázó, 14 fajta árvácskáját mutatta. – Ha nem gondozzuk lelkiismeretesen, akkor nem nő annyira. Nálam általában a porcelán fehér virágzik a legkorábban, de most a szemes fehér is nagyon hamar kidobta a virágját. Nem sokkal maradt el a csont fehér, a világos, a sötét és a szemes kék, a narancs, a sima és a felhős sárga, s az a saját nevelésű vegyes, ami nem nagyon van másnak. A mini árvácskám vegyes, de azért színenként valamennyire szét van válogatva. Ez még annyira nem terjedt el, pedig megéri vele foglalkozni, mert hálás. Sokáig virágzik, több rajta a virág, s olyan hamar nem is nyúlik. A tavaly ilyenkor elültetett narancsszín például egészen mostanáig virágzott.
S hogy mit szeretnek a vevők? Annuska szerint ezt nem lehet előre kiszámítani, ráadásul falunként változó. A „krabótoknak” az a jó, ha minden szín van a csokorban, míg Kanizsán inkább az egyszínűt kedvelik. Tavaly sok volt a temetőben a fehér, s a bordó is menő szín volt. Egy egerszegi férfit kifejezetten a bordóért küld minden évben a mamája, mondván: a zalalövői temetőben nincsen annak párja. Kaposvárról is járnak hozzá négyen egy autóval, nekik frissen veszi ki a földből azokat a virágokat, amikre rámutatnak.
– Ha valaki árvácskát termel, s piacra is akarja vinni, akkor mindenképpen sokszínűt tegyen a ládába, hogy a vevő tudjon válogatni – tanácsolta Annuska, aki nyugdíjazásáig gondnokként dolgozott a kórházban. Akkoriban munka mellett árvácskázott, manapság pedig semmire sincs ideje, mivel egész nap a 800 négyszögöles kertben van. A 300 négyszögölnyi árvácskán kívül termel még kukoricát, céklát, salátát, brokkolit, hagymát, káposztát, tököt, zellert, karfiolt és cukkinit, ám azokat nem olyan egyszerű eladni, mint az árvácskát. Utóbbit ugyanis szinte csak az ország eme szegletében termelik. – Nálam egy ágyásban körülbelül 2000 darab árvácska van, így a 8 ágyásban nagyjából 16 ezer lehet. Képzelhetik, mi munka lehetett ezt augusztusban „elpalántolni”, a 2-2,5 centis palántákat egyesével szétrakni! A sáskák általában 18-20 centire húzzák a sorokat, de ez nálam 25. Azt szoktam erre mondani: ha valami ritka, akkor nem kel össze és nem nyúlik meg. A kelt tészta is akkor kel össze, ha sűrűn rakják a tepsibe.
Annuska a nyári kánikulában naponta 3-4-szer öntözött, s permeteznie is kellett, a betegségek megelőzésére. Rengeteg munkája volt, s mivel ezt csak szívvel-lélekkel lehet csinálni, a szeretete is benne van minden szál árvácskában. Általában szeptember második felében kezdik ültetni a sírokat, s október végéig tart az árvácska szezonja. Annuska szerint a szabadföldi olcsóbb, ugyanakkor értékesebb, mint a fóliából kikerült poharas, hiszen hozzászokott már az időjárási viszontagságokhoz.