Bizony! Mint oly sok mindent, ezt is Amerikában találták ki, valamikor a múlt század nyolcvanas éveiben. Hogy a házasság intézménye iránt érzett aggodalom, vagy esetleg a közelgő Valentin nappal szembeni marketing ötlet az alapja ennek a nálunk még kevésbé ünnepelt alkalomnak, nem tudni. De most már van ilyen is, aki akarja, ünnepelje, gondolom, előbb-utóbb az ajándékárusok is felfedezik majd.

Nekem, azon túl, hogy immár több mint 30 éve tartozom ezen intézmény elégedett követői sorába, a házasság, a házasságkötés kapcsán egy legendás, immár lassan 30 éve eltávozott kanizsai polgár jut eszembe.

Csillag Jenő az egykori tanácsrendszer megalapulásától haláláig volt a város első számú anyakönyvvezetője. Jó 30 éven keresztül követhetjük a szó valódi értelmében keze nyomát a város anyakönyveiben. Ő írta be az újszülötteket szép kalligrafikus betűivel a születési anyakönyvekbe, ő regisztrálta az elhunytak adatait, és ő adta össze a házasulni vágyókat. Ennek a szakmának nem csak Nagykanizsán, de országosan is elismert tekintélye, sztárja volt. Szálfa termetű, mindig elegáns megjelenésű férfi, aki egy pillantás után tudta, milyen útravaló tanácsokkal, gondolatokkal kell köszönteni az ifjú párt, s a meghatódott rokonokat. A hetvenes-nyolcvanas években nem volt ritka, hogy egy-egy szombaton, a szó valódi értelmében reggeltől estig tucatnál is több frigy megkötésénél közreműködött, de reggel kilenckor is ugyanolyan ünnepélyes volt, mint este hét órakor. Nem sokkal halála előtt – készülve a jubileumra – titokban számba vettük, hogy összesen hány házasság elindításának volt tevékeny részese. Közel voltunk a 10 ezerhez! Készültünk rá, hogy valamivel emlékezetessé tesszük ezt a ma már utolérhetetlen számot. De jött egy infarktus, aztán váratlanul a második, a végzetes…..

Akik 1954-84 között Nagykanizsán születtek, kötöttek házasságot, azok többsége nagy valószínűséggel őriz tőle egy személyes emléket. Vegyék elő az anyakönyvi kivonatukat! Majdnem biztos, hogy ő töltötte ki, ő írta alá.

Jó ember volt.